Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogy is köszönjek be?

Talán valami bölcsességet, vagy ahhoz hasonlót kellene itt írni, de igazából nem is jut semmi az eszembe... Miért is készít az ember Weblapot ? Hajt valamiféle vágy arra, hogy a nyilvánosság elé tárd a dolgaidat, hogy megismerjenek, vagy hogy másoknak is elmondhass magadról ezt-azt ? Hogy szerepelj, hogy pörögjön a neved, vagy hogy marketingmegfontolásokból "eladd magad", s aztán ott legyél a piacon? Vagy mit akarsz?

Azt hiszem, egyiket sem. Hatvan (itt nem a városra gondolok!) körül az ember már valahogy máshogy látja... Na nem arról van szó, hogy az élet bármely területén - munka, család, szórakozás, szabadidő, hobby, stb. - ne lenne aktív, sőt ...! Nem arról van szó, hogy ez az az életkor,  amikor be kell húzni a féket, lassítani kell, mert fogy a szusz  (mert miért fogyna?), hanem mert - és a kortársaim erősítsenek meg ebben!! - MÁR máshogy gondolkodsz...

Már vannak tapasztalataid, már van kialakult életfelfogásod, már mögötted van egy csomó siker és kudarc, öröm és bánat, s ezekből "felrakódott valami", már kezded felfogni: mi az hogy  FÖLDI ÉLET. Most kezded felfogni, hogy ez nem is olyan hosszú, mint amilyennek, mondjuk tíz éves korodban tűnt, amikor még fel sem fogtad... Már van értékrended... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy nem biztos, hogy azok az értékek, amiket korábban annak hittél ... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy mi az hogy SZÉP, hogy mi az hogy IGAZ, hogy mi az hogy HARMONIKUS... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy ez a világ - tök mindegy hogy a közvetlen környezetedről, vagy a tágabban értelmezett nagyvilágról beszélünk - nem biztos hogy az, aminek hitted... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy az a szó, hogy EMBER, a legtöbb esetben egyenlő azzal a kifejezéssel, amit úgy hívunk: a GONOSZ... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy amikor bizalommal vagy ezek iránt a lények iránt, akkor cserébe a legtöbb esetben nem bizalmat, hanem egész mást kapsz ... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy ez az egész nagy  " földi nyüzsgés" nem más, mint szerepjátékok tömkelege, halmaza másodpercről-másodpercre, nemcsak itt, mindenütt..."Tesszük a jót, a szépet", közben mentálisan legyilkoljuk egymást... Már tudod, vagy most kezded felfogni, hogy amikor hireket kapsz (látsz, hallsz, olvasol), akkkor a sorok között kell olvasni....vagy hogy ha van egyáltalán olyan, hogy IGAZSÁG, az mindig (legalábbis legtöbbször) középen van.... Miért van az, hogy emberek sunyi módon akkor szúrnak hátba, amikor a szemedbe vigyorognak? Vagy miért van az, hogy úgy társalognak, hogy nem mernek a szemedbe nézni? Miért van az, hogy úgy fognak veled kezet, hogy közbe oldalra vagy hátrafelé passognak? Már tudod, vagy kezded felfogni, hogy a Földön - ebben a rövid "ámokfutásban" szabályok vannak, amelyeket be kell vagy be kellene tartani - de ezeket a szabályokat EMBEREK-nek nevezett szerepjátékosok hozzák, mégpedig úgy, ahogy épp a pillanatnyi szerepük megkívánja...

S Te közben azt hiszed: tudod, hogy mi a földi élet, azt hiszed, tudod hogy mi az hogy érték, azt hiszed, tudod, hogy mi az hogy szép, jó, igaz, harmónikus, követendő, betartadó,megtartandó és még a fene tudja...

De nem... Nem tudsz semmit, csak gondolod, hiszed, próbálod megfogalmazni, elhinni, betartani, megtartani...

Persze az is igaz, hogy nem minden ilyen borús...Vannak téged szerető emberek, barátok (ha nem is sok - bár Te gyakran annak nevezed Őket , s aztán EZEK szoktak hátba szúrni) , no és azok a pillanatok, amikor azt csinálhatod, amit szeretsz, a munkád ( amíg a szerepjátékosok meg nem utáltatják veled ), a hobbyjaid, meg amikor elvonulhatsz, és egy kicsit számot vethetsz, amikor elmélkedhetsz magadról, az emberekről, a világról, mindenről, ami körbevesz...

Szóval így van ez, kibogozhatatlanul bonyolult ez a világ, annyi mindent szeretnénk tudni, látni, megismerni, és mi hihetetlenül parányiak vagyunk ebben a "társasjátékban", semmire nincs időnk, igy aztán szinte semmit nem tudunk, semmit nem látunk, semmit nem ismerünk meg belőle - pedig de szomjazzuk... Milyen jó is lenne, ha mindig csak a széppel-jóval az "örömöt adóval" lenne dolgunk , de nem, nem... Még "rá is teszünk egy lapáttal" - ha lehet: egymásnak! - hogy még véletlenül se így legyen!

Nem, nem akartam még véletlenül sem a pesszimista szerepében tetszelegni. De sajnos az a helyzet - főleg az utóbbi időben - hogy rá kell jönnöm: kegyetlen GONOSZ EGY VILÁG EZ ! Így hát van miről elmélkedni.....

Az elején feltettem magamnak a kérdést: miért is készít valaki magának Weblapot ? Tulajdonképpen még mindig nem tudom, de azt tudom, hogy nem azért hogy szerepeljen... Főleg nem azért, hogy azt a bizonyos szerepjátékot eljátssza!

Nem. Az én életem egész eddig tele volt szerepléssel, most is rengeteget szerepelek. Szerepeket is játszok, mert sok mindennel foglalkozom, de merem remélni, hogy a szerepjáték a szóösszetételnek nem a negatív értelmében történik. Nem, nem ezért készült, nem ezért van ez a Weblap.

Egyszerűen érdekesnek, izgalmasnak találom, hogy a dolog "publicisztikai felületként" működik, hogy amit gondolok, hogy amim van, s ami rólam szól, azt megoszthatom másokkal is. Egyszerűen szeretnék írogatni, egyet s mást megmutatni, közzétenni. Egy biztos: itt nem kell a "sorok között" olvasni, itt bátran hiheted, gondolhatod azt, hogy amit olvastál, azt úgy is gondolta az, aki leírta...

Örömömet lelem benne, hogy Nálam jársz, hogy olvasod a szösszeneteimet, hogy a menüben szereplő kínálat arra inspirál, hogy itt maradj még egy kicsit...

Köszöntelek: Szalai József  (Bózsi)